A alapvető higiénia része a fülünk tisztán tartása is, ami gyakran olyan rutint jelent, amivel többet ártunk, mint használunk. A rossz példákat látva olyan módszerek terjedtek el, amiket nagyon nehéz kiirtani a köztudatból, pedig a hallásunk érdeke lenne felhagyni ezekkel a káros szokásokkal. 

A fülünk épp oly érzékeny műszer, mint a szemünk. Egyikbe sem csepegtetünk semmit ész nélkül és nem nyúlunk bele hegyes dolgokkal, gondolhatnánk. Aztán mégis. 

Kezdjük azzal, hogy mitől lehet koszos a hallószervünk. A fül mögött az izzadtság, a por okozta kosz rakódhat le, amit zuhanyozás közben egyszerűen és veszély nélkül tüntethetünk el, de beljebb haladva már más a helyzet. A fülkagylót szintén elsősorban a por, az izzadtság és a kozmetikumok érik, de már felbukkan a fülből tisztuló fülzsír, azaz fülviasz, más néven cerumen. Az anyag, aminek a jelenléte teljesen természetes, mégis úgy üldözzük gyerekkorunk óta, mint valami borzasztó rémséget. Pedig sokat köszönhetünk neki. 

A cerument a hallójáratban elhelyezkedő mirigyek termelik, ideális esetben pont abban a mennyiségben, amire szükségünk lenne. A fülviasznak ugyanis szerepe van: tisztítja a fülünk járatait, védi őket a külső hatások, például a kórokozók bejutásától és nem engedi kiszáradni a bőrt sem. Ha tehát rendszeresen kitöröljük onnan, ez a védelem megszűnik, utat engedve a kosznak és a kórokozóknak. 

Mégis, ahogy meglátjuk a lyuk szélén a fülzsírt, mint valami koszos kéményt, pánikszerűen pucolni kezdjük. Pedig a fülünk öntisztuló: a cerumen természetes tulajdonsága a fülből kifelé történő haladás, ami akkor is megtörténik, ha nem mossuk és piszkáljuk. Ahogy a mirigyek új fülviaszt termelnek, a szennyeződéssel, porral, kosszal telített cerumen kifelé fog vándorolni, ezzel szabadítva meg a hallójáratot a nem oda való anyagoktól. 

Na a cerumen megjelenésekor szoktuk előkapni a fülpucolót. A két végén vattával ellátott kemény műanyag pálcika több változatban is kapható, leggyakrabban az alap változattal esünk a fülünknek, hiszen azzal jó mélyre be lehet nyúlni a ronda fülzsírért. A drogériák babaápolási termékeket kínáló polcán találunk kevésbé hegyes, kiszélesített végű pálcikákat is, amiket pont azért gyártottak, hogy NE nyúljunk be vele olyan helyre, ahová már nem szabad. De ez sokunkat nem érdekel, hiszen annak a kosznak ott nincs helye, ezért belenyúlunk a közel sem steril fülpucolóval és jó mélyre tömködjük a kifelé igyekvő fülviaszt. Súlyosabb esetben pedig megsértjük a fülünk érzékeny részeit. 

De akkor mi a megoldás? Mit tehetünk, ha tiszta, de egészséges fület szeretnénk? 

Ami a legfontosabb: ne használjunk fülpucoló pálcikát! Ha mégis úgy érezzük, hogy ez az egyetlen megfelelő eszköz a fül tisztántartására, csak a fülkagylót töröljük körbe vele, illetve a zavaró, a külső hallójáraton kibukkanó fülviaszt, de csak nagyon óvatosan.

 A fül külső részét zuhanyozás, hajmosás közben egyszerűen kézzel tisztítsuk, aztán töröljük teljesen szárazra. Ha ezt elhagyjuk, az remek táptalaja lehet a gombás fertőzéseknek. 

Ha a fülünk belső része gyakran viszket és száraznak érezzük, használhatunk paraffinolajat. Ezzel védőréteget képezhetünk a hallójáratba, a beszáradt zsírt pedig kíméletesen feloldja. Ez a megoldás viszont nem javasolt, ha sérült a dobhártyánk, ebben az esetben forduljunk fül-orr-gégész szakorvoshoz. 

A gyógyszertárban kaphatók a hallójárat szárítására alkalmas spray-k is, ezeket uszoda, strand után használhatjuk. 

De higgyük el: a fülünk öntisztuló, nincs szüksége különösebb tisztításra. Ha viszont úgy érezzük, hogy nem egészséges, esetleg a felgyűlt fülzsír a hallásunk csökkenését okozza, fontos, hogy szakemberhez forduljunk és ne otthoni praktikákkal próbáljuk megoldani a problémát.