A címben feltett kérdés persze nem teljesen pontos, hiszen valójában csak a külső fül hiányáról van szó. Tehát a kérdés egész konkrétan: hogy lehetséges, hogy a madarak úgy is hallanak, hogy hiányzik a külső fülük?
A külsőfül része fülkagylóból, a külső hallójáratból és a fülcimpából áll. A külső fül végén található a dobhártya. A madarak nem rendelkeznek a fülnek ezzel a részével, a hallásuk mégis ugyanúgy funkcionál, mint például az emlősöké. Akkor lehet, hogy nem is lenne szükség a külső fülre?
Mire jó a külső fül?
Ahhoz hogy megértsük, miért működik ez a madaraknál, érdemes megismerni a külső fül szerepét. A bőrrel borított rugalmas, mégis merev porc, a fülkagyló feladata a hanghullámok összegyűjtése és a dobhártyához, majd a középfülbe továbbítása. A fülkagyló a hallójárattal együtt egy úgynevezett akusztikus rezonátort alkot. Vagy elnyeli, vagy visszaveri a hanghullámokat, ez pedig elég fontosnak tűnik ahhoz, hogy elengedhetetlen legyen. Pedig a hangok továbbítása megoldható máshogy is.
Helyettesítő forma
Egy müncheni egyetemen kutatásokat végeztek, hogy megtudják: hogy lehetséges, hogy a madarak külső fül nélkül is felismerik a hangokat, érzékelik a forrását és az irányát? Három madárfajt vizsgáltak: a varjút, a kacsát és a csirkét. A kutatásokból pedig az derült ki, hogy a külső fület remekül helyettesíti a szárnyasok fejformája. A kissé ovális fej ugyanis hasonlóan alakítja és továbbítja a hanghullámokat, mint a fülkagyló.
Okos trükk!
A madarak remekül egyesítik ugyanis a látás és a hallás képességét. A legtöbb madárnak a feje két oldalán található a szeme, így igen széles, közel 360°-os látómezővel rendelkeznek. Mivel az oldalirányú hangokat érzékelik és fel tudják dolgozni, a látómező szélességével összevetve jön létre a képesség, amivel el tudnak menekülni például egy ragadozó elől.