Amikor felkértek szerzőnek a Hallásspecialista Blogra, akkor határoztam el, hogy a tapasztalataimon, ismereteimen kívül szeretnék olyan „hétköznapi” embereket bemutatni, megszólaltatni, akik hallásproblémával küzdenek, hallókészülék viselők. Az ő történetük – mely hol borongós, hol derűs – adhat erőt a hasonló problémával küzdő embereknek, és azoknak akik még csak elgondolkodtak azon, hogy megtegyék az első lépést a hallókészülék viselés felé. Első interjúmra Györe Sándornét, Ibolyát kértem fel. A derűlátása, jó kedve, bizakodása már első találkozásunkkor, 9 éve is magával ragadott, és a kezdeti távolságtartásból mára egy derűs, bizalmi kapcsolat alakult ki. Ez a bizalom adott bátorságot ahhoz, hogy felkérjem Őt, mesélje el történetét.
Ibolya. Szeretném megköszönni, hogy vállalta az interjút. Kérem, mutatkozzon be olvasóinknak.
Györe Sándorné, Ibolya vagyok. Jelenleg nyugdíjas, aktív éveimben a NAV vezető beosztású dolgozója, majd cégek gazdasági igazgatója és vállalkozó voltam. 24 évig éltem házasságban, mikor a férjem fiatalon elhunyt. Két lánygyermekem született az egyik sajnos 25 éves korában autóbalesetben meghalt. Második kapcsolatom az idén lesz 20 éves. Ebből a kapcsolatból két „hozott” gyermek van, párom gyermekeit is én neveltem fel. Két unokám van, egy 2 éves kisfiú és egy másfél éves kislány.
Hogy kezdődött a hallásproblémája? Mi történt Önnel?
Csecsemő koromban egy középfülgyulladás kapcsán az italos állapotban lévő kezelőorvos nem szakszerűen szúrta fel a fülem, aminek következményeként „perforált dobhártya tulajdonosa lettem”. Az egész gyermekkoromra rányomta bélyegét, idült középfülgyulladástól szenvedtem egészen 20 éves koromig. Ez azt jelentette, hogy folyamatosan gennyes váladék folyt a fülemből, szinte állandóan lázas voltam, a fej- és fülfájás az elviselhetetlenség határát súrolta. 20 éves koromban fülműtéten estem át, ami időlegesen megszüntette a panaszaimat. A műtétet követő tizedik és huszadik évben újra fellángolt a gyulladás, de újabb műtétre szerencsére nem került sor. A hallásom egész idő alatt folyamatosan romlott.
Jelenleg is tart a gyulladás?
Nem. A huzattól keletkezett középfülgyulladással járó panaszaim teljesen megszűntek a hallókészülék viselés óta, ugyanis lezárja a fülemet, és védi a külső negatív hatásoktól.
Származott-e bármilyen hátránya a hallásproblémájából úgy társadalmi, mint magánéleti területen?
Hogyne! Sajnos az emberek nem fogadják el a másságot, és azt sem, hogy valakinek hallásproblémája van. Más állapotúnak, és nem egy teljes értékű embernek tekintik. A gyerekkoromat nagyon megkeserítette, elkezdtek kicsúfolni, kiközösíteni. Volt olyan tanárom aki testileg is bántalmazott, megpofozott amiért szerinte nem figyeltem az órán, pedig csak nem hallottam a feladatot. Hangosabban beszéltem mint az átlag, és ezért is kinevettek. Nem mertem elárulni, hogy hallásproblémáim vannak, ezért magnetofon használatával megtanultam a normális hangerőt gyakorolni, alkalmazni. Elhatároztam még általános iskolás koromban, hogy csak azért is teljes életet fogok élni, és megtanultam szájról olvasni. Az arcmimikából, a testbeszédből annyi mindent le tudtam fordítani magamnak, hogy hallás nélkül is tudtam, hogy mit akar, mit érez akivel beszélgetek. Ez olyan szinten sikerült, hogy amikor már felnőttként egy 200 fős adótanácsadó klubot vezettem mint házigazda, a mellettem ülő előadó riadtan mondta nekem, hogy nem hallja a kérdést, amit a résztvevő az utolsó sorból feltett. Én elmondtam neki a kérdést, és csak mosolyogtam magamban, amikor ezt válaszolta: de jó füled van! Természetesen nem tudta, hogy hallásproblémám van. Felnőtt koromban a közvetlen barátokon és a családtagjaimon (maximum 10 ember) kívül senki sem tudta, hogy hallásproblémám van, és soha nem is vették észre rajtam.
Hogy érintette, amikor kiderült, hogy hallókészülékkel lehet csak javítani a hallását?
Gyerekkoromban fel sem merült a hallókészülék viselés lehetősége, pedig a hallásom már akkor is indokolta volna. Mindig is tisztában voltam vele, hogy a hallásom csak valamilyen külső segítséggel javítható. Inkább örültem, hogy van segítség, minthogy megijedtem volna. Tényként közölték, és ezt el is fogadtam, készültem rá.
Mi volt az a dolog, ami arra késztette, hogy hallókészülék viselő legyen?
A kisebbik lányommal rendkívül baráti a viszonyom. Ő volt az, aki többször megemlítette, hogy kezdek idegesítően rosszul hallani. Zavaró, hogy kétszer-háromszor el kell mondani a dolgokat, hiszen nem lehet mindig szemtől-szemben beszélgetni. Ennek hatására, az ő születésnapjára csináltattam meg az első hallókészülékemet 2001-ben.
Milyen érzés volt, amikor először hallott olyan hosszú idő után?
Félelmetes! Olyan hangokat kezdtem el hallani, amiről nem tudtam, hogy mi az, hogy egyáltalán létezik. De amit felismertem, mint például az autó hangját, azt is elképesztően felerősödve hallottam. Az első napokban pánikszerűen éltem meg az új hangokat. Meg kellett tanulni, hogy melyik hang micsoda (óra, hűtőszekrény, számítógép, egyes kollégák sipító hangja, stb.)
Mennyi idő alatt sikerült hozzászoknia az új hangokhoz?
Nagyon hamar. Egy-két hét alatt megszoktam, mert nagyon akartam.
Mi okozta a legnagyobb nehézséget?
El kezdtem hallani olyan hangokat, amiket addig nem hallottam, és elvonta a figyelmemet, idegesített. Neonsercegés, tollpattintgatás, vízcsöpögés, minden olyan monoton hang, amit feleslegesnek éreztem. Nyári melegben erősödik a telítettség és dugultság érzés. Ilyenkor megbeszélem magammal, hogy fontosabb, hogy halljak. Nagyon zavar, hogy vízben, fürdésnél nem tudok készüléket viselni, ilyenkor elő kell kotornom a régi beidegződéseimet, újra szájról olvasok.
Milyen pozitív tapasztalatai vannak a hallókészülékkel?
Mint mondtam, a középfülgyulladásom gyakorlatilag teljesen megszűnt. Ezáltal valóban egy teljes értékű, egészséges embernek érzem magam. Az életminőségem megváltozott. Nem vagyok rászorulva, hogy szájról olvassak, hogy figyeljek a hangom erősségére. Változatlanul használom a korábban kényszerhelyzet miatt kialakult képességeimet, de nem fáradok el annyira, mint amikor csak erre voltam utalva. Most már ott tartok, hogy viccelődni is tudok a „süketségemmel”, és kiterjedt azoknak a köre, akik tudják, hogy hallásproblémám van. Nincs bennem szégyenérzet, és jól hallok.
Mindig két hallókészüléket viselt?
Nem. Egészen 2007-ig csak egy készüléket viseltem. Addig adott a régi készülékem akkora biztonságot, hogy nem tűnt fel, hogy hiányozna még egy. Az akkori vizsgálati eredmény már indokolta a kétoldali készülék viselést, és mivel egy már volt, nem idegenkedtem a kettőtől. Nehézséget csak annyit okozott, hogy ne cseréljem fel őket, több időt vett igénybe a tisztogatás, tehát csak technikai jellegű gondjaim voltak. Olyan hajviseletet alakítottam ki, hogy ne látszódjon. Egy készülékkel ma már a hallásom minősége romlik, rosszabbul értem a beszédet, szükségem van mindkettőre. Érzékelem, hogy egy készülékkel nem hallok olyan jól, mint kettővel.
Úgy tudom, hamarosan új készüléket fog próbálni, és tudom, hogy nagyon várja már. Mit vár el a leendő készülékétől?
Utánanéztem az audiológián és az interneten is az új készülékek nyújtotta lehetőségeknek. Úgy látom, hogy ez további kellemetlenségeket fog kiküszöbölni, mert olyan készüléket szeretnék, ami ugyan fül mögé helyezhető (mint a mostani), de hallójáratba olyan pici kis alkatrészt helyeznek, ami nem fog dugultságérzést, telítettségérzést okozni, és ezáltal még komfortosabbá válik számomra a készülék viselése. Természetesen ki szeretném próbálni, és döntést csak akkor hozok, ha érzem a különbséget a mostani és az új készülék között.
Nem titkolom, izgatott voltam az interjú előtt, most mégis nyugodtságot és nagyon sok pozitív energiát érzek. Honnan merít ennyi erőt, energiát?
Nem tudom megmondani. Mindenki azt mondja nekem, hogy tele vagyok energiával. Nagyon szeretek élni, szeretem az embereket, és szeretek az embereken segíteni. Onnantól kezdve, hogy szeretettel csinálom azt, amit, nem fáradok el, örömet okoz számomra. Nem érzem azt, hogy valaha dolgoztam volna, mindig másoknak segítettem. Nem értem rá fáradtnak, szomorúnak lenni. kapcsolódó
Ibolya, nagyon szépen köszönöm, hogy elkészíthettem Önnel a riportot. Remélem a bátorsága, hogy felvállalja hallásproblémáját, sok embernek ad kezdő lendületet ahhoz, hogy nyíltan szembe tudjon nézni hallásproblémájával, és merje javíttatni azt.
>> Kapcsolódó cikkek:
