Ha elgondolkozunk azon, milyen foglalkozások jelenthetnek veszélyt az ép hallásra, elsőre az egyértelműen hangos környezet alapján tippelünk. Építőipar, éjszakai élet, gyárak, repülőterek, az itt dolgozók biztosan nagy zajterhelésnek vannak kitéve. Azonban nem mindig ennyire kézenfekvő a dolog. 

Vannak ugyanis olyan szakmák, amelyek nem egyértelműen halláskárosítóak, pedig a statisztikák szerint halláscsökkenéssel kell számolnia annak, aki ezeket választja. Ilyen például az óvónők munkája és az egészségügyben, vagy esetenként az irodában dolgozók helyzete is. És a hallásunk a sportpályán sem lehet biztonságban. 

A szabályok ára

A hangos sportok persze itt is egyértelműek. A motorsport zaja, a bömbölő zene az edzőteremben, egy fülgyulladás a klóros víztől, ezek mind egyértelmű okai lehetnek a hallácsökkenésnek, vagy fülzúgásnak. De akikre egész biztosan nem gondolnánk, azok a szabályokra figyelő és arra hangos sípszóval figyelmeztető játékvezetők. 

A bűnös pedig ebben az esetben a síp. Hogy a síp hangos, az teljesen egyértelmű, hiszen az összes játékosnak biztosan és jól kell hallania a pálya másik végéből is. Ám ami 10-15 méterrel arrébb is hangos, vajon milyen lehet annak, aki egész közelről hallja? Hát, bizony borzasztó erős. 

Légkalapács közelről?

A Journal of Occupational and Environmental Hygiene lapban megjelent kutatás szerint azok, akik játékvezetőként sípot használnak, statisztikailag nagyobb eséllyel szenvednek halláskárosodást, mint az azonos korú, síp nélkül dolgozó kortársaik. 

Ezek a sípok ugyanis nagyon hangosak, a mérések szerint elérik akár a 106 decibeles hangerőt is. Ez pedig megegyezik egy láncfűrész, vagy egy légkalapács erejével. Azt pedig tudjuk, hogy ha rendszeresen olyan hangnak vagyunk kitéve, ami meghaladja a 85 decibelt, akkor már  fennáll a maradandó halláskárosodás lehetősége. 

Csengő fülek

A felmérésben játékvezetőket kérdeztek meg arról, hogy a meccsek után milyen hallással kapcsolatos tüneteket tapasztalnak. Közel a felük csengő fülről panaszkodott, ami egyértelmű tünete annak, hogy a belső fül érzékeny sejtjei sérültek.

"A pályán mindenkinek hallania kell a sípot, szóval erősen szoktam fújni", mondja Dr. Hughes. "Nem számít, milyen rövid a hang, minden alkalommal fáj a fülem. Ez egy figyelmeztetés arra, hogy a hang túlságosan hangos és káros." - nyilatkozta Gordon B. Hughes, aki játékvezetőként és szakemberként is tapasztalta a síp fülre gyakorolt hatásait. 

Mi lehet a megoldás?

A síp hangját nem a játékvezetőnek kell biztosan hallania, hanem a játékosoknak, így a füldugó mindenképp jó megoldás. Egy fülre szabott füldugó akár 25 decibellel is csökkentheti a hangerőt, ami már óriási megkönnyebbülés a fülnek. A síp mellett a szurkolók zaját is kellemesen tompíthatja vele és így már biztosan nem kell fülcsengéssel számolni minden lefújt mérkőzés után.