A horrorfilmek és a számítógépes játékok legfontosabb összetevői közé tartoznak a hangok és a zene. A vizuális ijesztgetés mellett a megfelelően kiválasztott és eltalált hanghatásoktól sokkal jobban megijedünk, és sokkal feszültebbek leszünk, mint azt gondolnánk. De miért és hogyan hatnak ezek a hangok és zenék? 

2012-ben az Abertay Egyetemen a népszerű horrorjátékot, az Amnesiat tesztelték és arra a nem meglepő eredményre jutottak, hogy a bekapcsolt hanggal játszóknak átlagban 20 bpm-el magasabb volt a pulzusuk, mint a többi tesztalanynak. A trailert elnézve ez azonnal érthető is.  

Vigyázz, jön a medve! 

Az, hogy miért félünk bizonyos a hangoktól, több mindentől függ. Egyrészt vannak mélyen belénk kódolt, ősi, evolúciós okai. Ha egy állat ordít vagy morog, félni fogunk, ennek köszönhetően tudjuk, hogy veszély leselkedik ránk, és felkészülünk a védekezésre, vagy leginkább menekülőre fogjuk. A fülünk az ilyen jellegű hangokra különösen érzékeny, hatásukra megnő a pulzus, magasabb lesz a vérnyomás, gyorsabban dobog a szívünk, adrenalin áramlik a vérünkbe, és több oxigén jut el az izmokhoz. Minden feltétel adottá válik a a harcra, ezáltal a túlélésre. 

Godzilla nincs is, mégis rettegünk tőle 

Az izgalmas kérdés, hogy miért ijedünk meg egy filmben látott, egész biztosan nem létező, minket nem fenyegető lénytől? A válasz a hangképzésben és a filmesek zseniális módszereiben van. 

Az ember és az állatok nagy része a hangszálak által keltett hangokat az állkapcsukkal formázza. Az állkapcson áthaladó hang mindenkinél egyedi és különböző hangzókat eredményez. Ezáltal azt állkapcsunk olyan, mint egy szűrő, ami elkészíthető digitálisan is. Ha egy ilyen speciális szűrő a mélyebb frekvencia felé mozdul, az olyan hatást kelt a hang hallgatójában, mintha az adott hang egy jóval nagyobb állkapocsból származna. A nagy állkapocs pedig nagy állathoz, nagyobb veszélyhez tartozik, máris kész a rémület.  

Ami furcsa, az ijesztő 

Az ismeretlentől, szokatlantól való félelemre játszanak rá a horrorfilmek zenéi is. A furcsa hangszerek, a szokatlan, dallam nélküli zajok és hangok hatására idegesek és feszültek leszünk, félni kezdünk, és nem érezzük biztonságban magunkat. 

Nem kell abszolút hallás ahhoz, hogy a tiszta, harmonikus zene essen jól a fülünknek. Egy kutatás szerint egy gyerekben már négyhónapos korára kialakul annyira a hallás, hogy a kellemes zenék nyugtassák meg, és a disszonáns, horror zenéktől pedig féljen..  

Ha viszont szándékosan kerüljük a nyugaton megszokott, harmonikus, kellemes zenét, akkor azzal könnyen kelthetünk feszültséget. A kellemes kvart és kvint hangközök közé eső tritónusz furcsa hangzását nagy zeneszerzők is a feszültség fokozására használták. Liszt Dante-szonátájában ezt a hangközt használja a sátán leírására, de Bartók is nagy rajongója volt ennek.  

Vannak zeneszerzők, akik kifejezetten az ismert harmóniákat mellőzve inkább a szokatlan hangközök, hangerő és dinamika segítségével alkotnak műveket. Ilyen volt pl. Arnold Schönberg, akinek bármely műve könnyedén elfér egy horrorfilmben is.   

Ismeretlen hangszerek 

A szokatlan módon használt, vagy ismeretlenebb hangszerek és egyéb tárgyak is jó szolgálatot tesznek a horrorzene-szerzőknek. Egy éppen csak hamis hangszer, vagy fordítva lejátszott zene, túl mélyre van magasra hangolt nagybőgő bizonytalanságot és disszonanciát teremt, amitől feszültek leszünk, és ismét megérkezett az elvárt hatás, a félelem.  

A nem várt, szokatlan hang is ilyen hatást kelt: nem véletlenül használnak bájos gyerekhangon énekelt dalokat vagy kacagást a legerősebben nyomasztó és ijesztő jelenetek alatt.