Bár léteznek kortól független hallásproblémák, minden korosztályban megvannak azok a jellemző okok, amik a halláscsökkenést okozhatják. Miután megismertük a halláskárosodás típusait, láthattuk hogy a középkorúak, illetve az idősebbek körében milyen problémákkal találkozhatunk, most térjünk rá a csecsemők és kisgyermekek között leggyakrabban előforduló hallásproblémákra.
A hallás már hónapokkal a szülés előtt működik, magzatként az anya szívverése és testének egyéb zajai az elsők, amiket hallunk a világból. A születés után a baba azonnal figyel a hangokra, felismeri anyja megnyugtató hangját és érdeklődve fordul minden felé, ami hangot ad ki. A megfelelő hallás hiányában nincs beszédtanulás sem, azért nagyon fontos, hogy időben felismerjük, ha gond van gyermekünk hallásával!
Az újszülöttek körében tapasztalt halláskárosodásnak három oka lehet: vagy örökletes, vagy betegség, esetleg sérülés következtében jöhet létre. 1000 újszülöttből 3-4 gyermeknél kell jelentősebb halláskárosodással számolni.
A genetika
Az esetek felében a veleszületett halláskárosodás oka genetikai. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a szülők egyike, vagy mindkettő hallássérült, sajnos ilyen jellegű probléma előfordulhat ép hallású szülőknél is. Hallássérült szülők esetén viszont nagyobb eséllyel születik gyermek ezzel a problémával, a született halláskárosodás 90%-ánál megvan a hajlamot okozó gén.
Az esetek 5-10%-ában az anya terhesség alatti fertőzése okozza a halláskárosodást a babánál, de a koraszülöttek is fokozott veszélynek vannak kitéve.
Fertőzések
Csecsemőkorban fertőzések, például himlő, kanyaró, vagy agyhártyagyulladás okozhatnak halláskárosodást, de egyes gyógyszerek mellékhatásaként is jelentkezhetnek ilyen problémák. A fülfertőzések csak abban az esetben okoznak maradandó károsodást, ha nem fordulunk velük időben orvoshoz, egyébként a halláscsökkenés leggyakrabban ilyenkor csak átmeneti.
Csecsemő és kisgyermekkorban nehéz felismerni a halláskárosodást, ezért fontos, hogy figyeljünk a gyermekünkre, illetve a védőnő, vagy a gyermekorvos is felismerje a hallásproblémára utaló jeleket. Ha nem figyel a zajokra, nem rezzen össze a füléhez közeli tapstól és nem reagál a hangunkra sem, fontos egy alapos hallásvizsgálat elvégzése, hogy ha szükség van rá, a lehető legkorábban elkezdődjön a megfelelő kezelés. Az újszülött, négy hetesnél fiatalabb csecsemőknél egy speciális hallókészülékkel javítható a hallás, de csak akkor ha időben felfedezik a problémát.
Figyelmeztető jelek
A csecsemők sírással kommunikálnak, majd gügyögni kezdenek, de már jóval a beszéd megjelenése előtt meg tudják különböztetni a szüleik hangját, amire reagálnak is. Gyanús lehet, ha ezekre egy gyermek nem figyel oda, illetve az erős, hirtelen hangoktól sem ijed meg. Később a gügyögés egyre változatosabbá válik, ennek elmaradása is figyelmeztető jel lehet. Halláscsökkenést jelezhet a nagyobb, 7 hónap körüli gyermeknél, hogy ha nem látja azt, aki szól hozzá, nem is reagál rá.
Általában az első életév végére megjelennek az első szavak, a gyermek egyszerű kifejezéseket ismétel és hangokat utánoz. Ezek elmaradásától nem kell pánikba esni, minden gyermek más tempóban fejlődik, de ha látványosan nem fejlődik ezen a téren, érdemes elvinni egy kivizsgálásra. Ugyanígy figyelmeztető lehet a túl hangos beszéd is, bár a gyerekek esetében ez a legtöbbször természetes, de előfordulhat az is, hogy csendes beszéd esetén nem hallja a saját hangját sem, ezért kommunikál mindig a megszokottnál hangosabban.
Gyermekeknél kiemelten fontos, hogy időben felismerjük a halláscsökkenést és megkezdjük a megfelelő terápiát, ezért oda kell figyelnünk ezekre a jelekre!