A hallókészülék próbahordási időszak arra szolgál, hogy az érintett páciens otthoni és munkahelyi környezetben is kipróbálhassa a hallásspecialisták által javasolt hallókészülékeket. Érdemes ilyenkor jegyzeteket készíteni a tapasztalatokról, hogy minél pontosabb visszajelzést tudjunk adni a szakembereknek, akik ezeket az információkat felhasználhatják arra, hogy szükség esetén egy másik készüléket javasoljanak, illetve az adott készüléken minél pontosabb beállításokat végezhessenek. Egy budapesti hallásközpont kollégáitól: Vicsorek-Lakatos Gabriella hallásspecialistától, és Gecse Barbarától kaptam ezt a kis "naplórészletet".
A naplóíró hölgy egy nagyon gyakori jelenségről is beszámol: azok, akik hosszú idő után először hallanak meg olyan hangokat, melyek már feledésbe merültek, kellemetlennek, zavarónak vélhetik azokat. Ez egy természetes dolog, hiszen ilyenkor hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy kilépünk a csend világából, és kell hozzá egy kis idő, amíg ezek a háttérzajok nem zavarnak, irritálnak minket, és a hallókészülék viselés előnyeit maradéktalanul élvezni tudjuk. Köszönjük szépen a hölgynek, aki hozzájárult, hogy írását közzétegyük, ezáltal is biztatva mindazokat, akik még a hasonló tapasztalatok előtt állnak.
Február 13. csütörtök
Alig vártam, hogy beérjek a munkahelyemre, és behelyezzem a készüléket a fülembe. Csodálatos érzés volt újra hallani. Fél óra elteltével már ennek "árnyoldalait" is kezdtem megtapasztalni. Az én, eddig csendesnek hitt világom tele van zajjal. Hangja van a fénymásolónak, a nyomtatónak, de még a számítógép billentyűinek is. A vizesblokkról már nem is beszélve. Az volt a legmegrázóbb.
A délután folyamán az egyik készüléket kivettem, mert már kezdett fájni a fejem. Ez, utólag visszagondolva helyes döntésnek bizonyult, mert édesapámhoz érve a TV maximum hangereje egy füllel is szinte elviselhetetlen volt.
Este hazaérkezvén végre egy kicsit magamra is tudtam figyelni. Hallottam a saját lépteimet, volt hangja a gáztűzhelynek, rögtön meghallottam a telefont, és hallottam az óra ketyegését.
Majd este 11 órakor megérkezett a munkából a fiam, akinek eddig alig hallható, csendes beszéde most ordításnak tűnt. 10 perc elteltével kénytelen voltam felhívni szíves figyelmét, hogy egy kicsit csendesebben beszéljen, mert van fülem. Ő természetesen "körberöhögött", mi mást is várhatok egy 21 éves fiataltól. De végül is nem volt sértő vagy bántó, mert rögtön mondta, hogy "baromi jó", meg alig látszik, majd bevonult a szobájába vacsorázni. Én még kint voltam a konyhában, amikor kérdezett valamit. És MEGHALLOTTAM! Nem kellett beszaladnom, hogy "mit kérdeztél?". Válaszoltam, majd jött a csodálkozó kérdés: "Te hallottad, amit kérdeztem?". Nagyon jó érzés volt azt válaszolni, hogy IGEN.
Február 14. péntek
A WC öblítőtartállyal továbbra sem vagyok jóban. Ehhez a táborhoz csatlakozott a mosógép, kiváltképp, amikor centrifugált, és a szirénázó mentőautó.
Viszont hallottam búgni a galambot. Ez olyan régen fordult elő, hogy már nem is emlékszem. Mint ahogy a madárcsicsergésre sem. Az is újdonság volt, hogy - mivel a lift mellett lakunk - meghallottam, ahogy a liftre várakozva beszélgetnek a lakók.
Február 15-16. szombat, vasárnap
Meg vagyok elégedve magammal, mert elég jól szokom a "borzalmakat". Már nem annyira sértőek az erős hangok. Az, hogy a televíziót minimális hangerőn is hallottam, kifejezetten ajándék. Már csak a biztonság kedvéért feliratoztam a filmeket, és mily meglepő volt, hogy nem is mindig azt olvastam, amit hallottam...
Február 17-18. hétfő, kedd
Egész nap a fülemben volt a készülék, egyáltalán nem zavart. A munka során nagyon nagy hasznát veszem. Este, amikor kiveszem a készüléket, ismét a csend fogságában érzem magam.
>> Kapcsolódó cikkek:
