Az autizmussal élők között nagyon gyakori a hallás szenzoros zavara. Ez gyakran jelent túlérzékenységet, néha minden zajra, néha csak egy bizonyos erős hangra (kiabálás, sikítás), de előfordul az is, hogy gyerekek bizonyos hangingereket szándékosan generálnak. Az elmúlt években egyre inkább felismerték, hogy az érzékszervi tapasztalatok eltérőek, de ez a különbség nem jelent feltétlenül rosszat.
Extra kapacitás
A hangokra túlérzékeny autizmussal élő gyermekek és felnőttek gyakran kerülik a zajos környezetet, vagy viselnek áruházban, közlekedési eszközön, iskolában, munkahelyen hallásvédőt. Vannak áruházak, amelyek csendes órákat tartanak, hogy az autista gyermekek és szüleik csendesebb és nyugodtabb körülmények között tudjanak vásárolni. De előfordul az is, hogy a szenzoros zavar következtében az autista ember hallása sokkal tisztább és jobb, mindez pedig kellemetlen zavaró érzékenység nélkül.
Több olyan vizsgálat is folyt már, amelynek eredményeként kiderült: az autizmussal élő emberek között gyakori a jobb, élesebb látás és hallás. Például egy teszt során az látszott, hogy a nem autista emberekkel összehasonlítva az autista egyének több apró hibát is észrevettek egy mozgóképen, illetve náluk gyakoribb a tökéletes zenei hallás is.
Ennek az lehet az oka, hogy az autista emberek agya az érzékenységnek, a magasabb érzékelési képességnek köszönhetően több információt tud feldolgozni egyszerre. Ez a megemelkedett kapacitás bizonyos helyzetekben inkább hátrány, de előfordul, hogy előnyt jelent.
Például egy bonyolult rajz másolásánál előny, hiszen ilyenkor sok információt kell egyszerre feldolgozni. Egy beszélgetésnél viszont, amikor nincs szükség a plusz információkra, ez az extra kapacitás automatikusan kapcsolódik a környezetben található egyéb dolgokhoz, így viszont inkább elvonja a figyelmet a beszélgetéstől.
Végeztek egy hallástesztet ezzel kapcsolatban, amely során egy autizmussal élő és egy nem autista felnőtt csoportot kértek fel néhány feladat elvégzésére.
A túlhallás előnye
Az első feladat egy hallással kapcsolatos feladat volt, ahol a nagyobb észlelési képesség előnyt jelentett és segített a jó eredmény elérésében. A résztvevőket felkérték, hogy hallgassanak meg néhány, egyszerre lejátszott állat hangot és mondják meg, hogy kutyaugatást vagy oroszlán ordítás szerepelt-e a hangok között. Közben a zajból ki kellett hallani egy autó hangját is.
A teszt eredményei azt mutatták, hogy ebben a feladatban az autista felnőttek sokkal eredményesebbek és pontosabbak voltak, mint a nem autista felnőttek.
A második feladat egy szórakozni készülő társaságról készült hangfelvétel meghallgatása volt, ahol a nők hangjára kellett koncentrálni, majd a végén kérdésekre válaszolni. Ebben az esetben a feladat könnyű volt, de az autizmussal járó érzékenység miatt fennállt annak a veszélye, hogy a sok beszéd elvonja a figyelmet a lényegi információtól. Hogy ezt kiderítsék, váratlan helyzetek elé állították a tesztalanyokat: a feladat közben hirtelen megjelent egy férfi és azt azt mondta: „Gorilla vagyok”. Az vizsgálatok szerint az autista résztvevők 47%-a figyelt fel a „gorilla emberre”, míg ez a szám a nem autista csoportnál 12%.
Változó érzékelés
Ezeknek a teszteknek és vizsgálatoknak az eredményeképpen jobban megérthetjük az autizmussal élők érzékelési különbségeit, ennek köszönhetően pedig jobban segíthetünk a nehéz helyzetben lévőknek. Ahhoz, hogy egy autizmussal élő ember a megfelelő feladatra tudjon koncentrálni (az iskolában vagy a mukája során), olyan információval kell kitölteniük az extra kapacitást, amely nem zavarja a feladatot. Hasznos lehet például zenét hallgatni olvasás közben, bár az érzékszervi túlterhelést is el kell kerülni, hiszen a túl sokféle zaj ugyanúgy zavaró lehet.
