Mindenkit más zajjal lehet az őrületbe kergetni: engem például nem zavar a táblán végighúzott köröm csikorgása, míg az olvasók egy részének már ettől a mondattól felállt a hátán a szőr. Vajon miért kapunk frászt egyes hangoktól és miért van az, hogy mások viszont nyugtatóan hatnak ránk? 

Ez történik az agyunkban 

Egy Newcastle-i Egyetemen végzett kutatás szerint kellemetlen hangok hatására az agyunk hangokért felelős, és a negatív érzelmeket feldolgozó agyterületek között erős kommunkáció jön létre, azaz az amigada vészjeleket küld az agykéregnek,  emiatt érzékeljük kellemetlennek ezeket a hangokat. De mitől függ, hogy mennyire erős ez a kellemetlen hatás? A kutatás résztvevőinek 74 különböző hangot kellett meghallgatniuk és minősíteniük, miközben az agyműködésüket fMRI (funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat) segítségével figyelték meg. A vizsgálat eredménye arra mutatott rá, hogy a 2000 és az 5000 Hz közötti frekvenciatartományba estek a legidegesítőbbnek ítélt hangok. Tehát azt már tudjuk, hogy ebben a tartományban a legérzékenyebb az emberi fül, de azt hogy pontosan mi ennek az oka, még a tudósok számára sem világos. Az viszont biztos, hogy a kellemetlen hangok sokkal erősebb hatással vannak az agyunkra, mint azok, amik jó érzéssel töltenek el.  

A 74 lejátszott hangból az első 10 helyezett senkit sem fog meglepni, bár az sokszor helyzet függő lehet, hogy mit-mennyire érzünk irritálónak.

A listán tizedik helyen végzett a fogorvosi fúró visítása, ezt előzte meg a baba sírás, majd következett a csiszológép és a női sikoltás. Hatodik lett a táblán végighúzott körmök hangja, majd jött az ébresztőóra és a riasztó hangja. Bronzérmet ért a horkolás, második lett a szirénázás és a versenyt a magas frekvenciájú hangok nyerték.  

De miért pont ezek a hangok? 

A Neuroscience Journalban megjelentetett tanulmány szerint további kísérletekre van szükség ahhoz, hogy kiderítsék ennek az okát. "Valami nagyon ősi beidegződés lehet ez, mintha az amigdala átvenné a hatalmat, hogy felhívja a figyelmünket arra, milyen borzasztó is, amit hallunk" – mondta Dr. Sukhbinder Kumar. Valószínűleg nem véletlen, hogy ezek a hangok ilyen hatással vannak ránk:  a porcelán tányéron meghúzott kés, vagy a táblán megcsikorduló köröm hangja sikítással megegyező frekvenciatartományba esik.

A hangok és az agy reakcióival kapcsolatos kutatások sokat jelenthetnek az olyan állapotok kezelésében, amelyekben csökken a zajok toleranciaszintje. Ilyen állapot például az autizmus is, de ezek az eredmények a migrénben vagy a fülzúgásban szenvedőknek is új kezelési formákat jelenthetnek. 

A kellemes hangokkal kapcsolatban egy kevésbé tudományos, de szintén angol kutatás mérte fel, hogy melyek azok a zajok, amiket a leginkább szeretünk. A Drayton Manor vidámpark megbízásából 2000 fős csoportnak játszottak le hangokat, ezeket kellett minősíteniük. 

A negatív listára a fenti kutatáshoz hasonlóan felkerült a riasztó, a fogorvosi fúró és a síró baba is, itt viszont készült egy pozitív lista is. Ez alapján a britek leginkább a hullámverés hangjait kedvelik, ezt követik az ablakon kopogó esőcseppek és a ropogó  hó hangja. 

Szívesen halljuk még a babakacajt, a madárcsicsergést, a tábortűz pattogását és a nevetést is. Nyolcadik lett az avarzörgés, kilencedik macskadorombolás, tizedik pedig a távoli harangszó.